A korábbi papírmalmok helyét fokozatosan átvették a papírgyárak, melyek már ipari méretekben voltak képesek előállítani a papírt. Ehhez hozzájött még, hogy a nyomdaipar is jelentős fejlődésen ment át, így a papír alapú tapéták végre az egyszerű középosztály számára is megfizethetővé váltak.
Ennek az időszaknak a legmeghatározóbb művészettörténeti korszakai a romantika (Biedermeier), valamint a szecesszió, melyek stílusjegyei a tapétákon is feltűntek. A romantikára jellemzőek voltak a kisebb méretű motívumokkal díszített tapéták, valamint a természet közelségének hangsúlyozása. Ekkor jelentek meg az első tájképeket ábrázoló tapéták is, melyek jól példázzák a romantika természet iránti vágyódását. A 20. század elejének „tapéta divatjára” leginkább a szecesszió hatott. A tapétákon megjelenő minták erősen stilizáltak, melyek gyakran egyszerű, geometrikus formák. Ezekben a geometrikus mintákban szinte egyáltalán nem találhatunk derékszögeket, mivel a szecesszió főként az íves formákra épített. A színek élénkek, de maximálisan harmonizálnak egymással. A szecessziónak azonban nem maradt sok ideje, hogy rányomja bélyegét a tapéták megjelenésére, mivel a 20-as, 30-as évektől a tapéták egyre inkább háttérbe szorultak.
A tapéták újbóli népszerűsége az 50-as években köszöntött be. Az erős urbanizációnak köszönhetően sok helyen az emberek apró alapterületű lakásokba és szobákba kényszerültek, melyeket egy színes tapétával sokkal kellemesebbé lehetett varázsolni. A tapétákon gyakran absztrakt formák jelentek meg, melyek szimmetrikusan ismétlődtek, a színek esetében pedig főleg a pasztell árnyalatok domináltak. A 60-as évektől a tapéták színei egyre élénkebbé és ezzel egyetemben egyre sötétebbé válnak. A kontrasztosság azonban megmarad és a sötét alapú tapétákon minden esetben világos motívumok kapnak helyet.
A 70-es éveket nyugodtan nevezhetjük a műanyag bevonatú tapéták aranykorának. Egyre népszerűbbé válnak a velúros, a fémes vagy éppen a parafa felületű tapéták. Ezen évtizedből biztos sokan emlékeznek a pálmafás tengerpartokat, őszi erdőket, vagy éppen virágba borult trópusi esőerdőt ábrázoló, a szoba egyik falát teljes egészében beborító, fotó-tapétákra. Az ilyen poszter tapéták napjainkban is nagyon népszerűek, csak a képek témái változtak meg jelentősen.
A 80-as évekbe a színek és mintázatok háttérbe szorultak és inkább a texturált felületű tapéták kerültek előtérbe. A 80-as és 90-es években ezen falburkolatok színvilágában újfent a pasztell és világos árnyalatok domináltak. Ez a trend az ezredforduló magasságában változott meg, mikor a retro hatására újból divatba jöttek a mintás, színes és sok esetben sötét alaptónusú tapéták.
Bár a retroról, mint lakberendezési stílusirányzatról, korántsem mondhatjuk, hogy eltűnt volna, de az elmúlt évek egyértelműen a barokk stílusú tapétákról szóltak. Erőteljes, sokszor texturált inda és virágminták, élénk, gyakran sötét színek és az arisztokratikus elegancia. Az elmúlt évek tapéta divatjában egyértelműen ezek domináltak.
