A papír - mint azt sokan tudják - növényi rostokból készül. A legfontosabb anyaga a cellulóz, amelyet fákból nyernek ki, de ezen kívül a nád, a gyapot, a kender és a len is szolgáltathatja ezt az anyagot. Papírgyártás során el kell távolítani a cellulózon kívül minden más, úgynevezett kísérő anyagot. Az ezután keletkezett anyagot már a papír féltermékének hívjuk.
Ahhoz, hogy a fából kinyerhessük a cellulózt, a növényt először elemeire kell bontani. Ezt legkönnyebben mechanikai úton lehet elérni. Az így kinyert rostok azonban nagyon rövidek, valamint meglehetősen roncsoltak, ezért ha ebből készítenének papírt, akkor annak szilárdsága túlzottan kicsi, időállósága pedig alacsony lenne. Persze egyes esetekben ez nem mérvadó szempont, így az újságok alapanyagául szolgáló papír ilyen gyengébb rostokból készül. A tapéta alapanyagául szolgáló papírhoz azonban különböző adalékanyagokat is raknak, hogy ezzel növeljék annak élettartamát, minőségét.
Általában gipszet, vagy kaolint adnak a papírpéphez, hogy ezzel javítsák a rostok szerkezetét. Gyakran kerül a pépbe fenyőgyanta, vagy műgyanta is, hiszen ezek növelik a papír nedvszívó képességét ezzel növelve annak szilárdságát. A jó minőségű péphez azonban el kell még távolítani néhány összetevőt. A tiszta cellulóz készítésekor a lignint (amely fa öregedése közben a sejtfal üregeibe rakódik le, ezáltal merevíti a növényt), valamint a hemicellulózt (a sejtfal további alkotóeleme) teljesen ki kell vonni a pépből. Ez a kioldás rendszerint savas vagy lúgos főzéssel történik. Az így létrejött anyagból készült papír sima és fehér lesz. Persze, ha színes papírt szeretnénk, akkor színezőanyagok is kerülhetnek a péphez.
Ha a pép már elkészül és kivontunk belőli minden olyan anyagot, mely rontaná a papír minőségét, valamint belekerültek a pépbe az adalékanyagok is, akkor jöhet magának a papírnak a leképezése. Ez egy síkszitás papírgyártó gépen történik. Először az úgynevezett szita szakaszon a híg, folyós pépet elterítik, ezáltal a benne lévő víz kiszivárog és a rostok, amelyek a pépben vannak, egyenletesen terülnek szét a szalagon. A következő fázisban speciális nyomóhengerek préselik ki a papírban maradt kis mennyiségű, ki nem szivárgott vizet. Az utolsó lépés, hogy a szárítószakaszon gőzfűtésű hengerekkel szárítják, simítják a papírt. Ezután a sima, fényes felületű, elkészült papírt lehűtik, feltekercselik, majd a tekercseket felvagdossák.
