A tapéták készítésének módja is sokat változott, fejlődött az évek során. A kezdetekben még bőrből készítették őket puszta kézzel, és tekercsek segítségével dombornyomott mintát készítettek rájuk. Később napvilágot láttak a papírcsíkokból ragasztott, egyedi, festett tapéták. Ezeket már az elkészítési módjuk miatt is csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak.
A kínai Han-dinasztia idejére tehető az első selyem alapú, hímzett tapéta megjelenése. Ezt a faldíszt csak az uralkodói család és a nemesség engedhette meg magának. Mikor azonban rájöttek a papírkészítés titkára, a tapéta gyártása is új lendületet kapott. Sokat kísérleteztek eme faldekoráció tökéletesítésén, hogy könnyebben kezelhetővé tegyék, például szakadás-mentesítsék. A természet tisztelete, erkölcs és vallás, később pedig az állatvilág, főként madárábrázolások és barackágas motívumok jelentek meg az akkor már festett tapétákon.
A későbbiek folyamán a nyomdaipar fejlődése kihatott a tapétagyártásra is, lehetővé téve a tömeges tapétagyártást. Ennek következtében az átlag otthonokban is elterjedhetett. Kezdetben inkább hőszigetelési funkciója volt, viszont mára a faldekorálás egyik alappillérévé nőtte ki magát a tapétázás. A különféle mintával, színárnyalatokkal ellátott példányoknak köszönhetően a falburkoláson túl kiválóak lettek dekorálásra is, majd a bordűr csíkok és posztertapéták létrejötte is megerősítette ezt a funkciójukat.
Napjainkban sokan nem is egyféle tapétát alkalmaznak egy adott helyiségben, hanem többfélét, vagy esetleg kombinálják festéssel, illetve csempézéssel, lambériázással. A helyesen, körültekintően feltett tapéta ugyanis nemhogy tartósabb, mint a festés, de egyedibb is lehet ezáltal.
Napjainkban már megszámlálhatatlan mintázatú és színű tapéták sokaságából válogathatunk. Nagy népszerűségnek örvendenek a különböző mintás, dombornyomott és színes tapéták, melyeknek csak kreativitásunk szabhat határt.
